Az én Sztorim
"A fotós egyik szeme a keresőn
keresztül néz, tágra nyitva.
A másik, amely csukott,
a lelkébe tekint."
keresztül néz, tágra nyitva.
A másik, amely csukott,
a lelkébe tekint."
"One eye of the photographer looks through the viewfinder, wide open. The other, the one that is closed, looks into his soul."
"Das isteine Auge des Fotografenschautweitgeöffnetdurch den Sucher, das andere, das gschlossene, blickt in die eigene Seele."
(Henri Cartier-Bresson)
"Das isteine Auge des Fotografenschautweitgeöffnetdurch den Sucher, das andere, das gschlossene, blickt in die eigene Seele."
(Henri Cartier-Bresson)
A fényképezés hobbimmá a gimnáziumi évek alatt vált, a Tálos Zoltán tanár úr vezette fotószakkör adta, alapozta meg a technikai ismeretek mellett a fényképezés szeretetét.
Hogy otthonról is hozhattam valamit, arra bizonyíték a talán hároméves koromban készült kép, amelyen Édesapám Zorkij fényképezőgépének tokjával a nyakamban örökített meg, gondolom, a gép tulajdonosa. Sajnos, abból a korból mindössze néhány negatív maradt meg - ezeken jellemzően a nagycsalád boldog, vagy szomorú eseményeit, sorsfordító pillanatait örökítették meg. Az egy másik korszak volt - a technika és a költségek erősen korlátozták a felvételek számát.
Ami a digitális előtti korszakból megmaradt emlékként, az a várakozás élménye - sikerüljön értelmesen elkattintgatni a 24 vagy 36 kockát a negatívon, megvárni az előhívást, a nagyítást! Mindez ma már a múlté, az eredmény azonnal látható, ismételhető, korrigálható - bár érdekes látni, hogy a Leica újra és újra megjelenik monitor nélküli digitális gépekkel… A kérdés persze az, jobbak lettek-e a képek? Talán igen, de lehet, hogy csak a nagy számok törvénye miatt.
Sokat gondolkoztam és gondolkozom a kérdésen - mit is jelent a számomra a fotózás? Semmiképpen nem gondolom magam profi fotósnak - maradok lelkes “amatőr”. A fényképezés “viszonyulás” a látottakhoz, a befogadás-élmény része, a pillanat megragadásának eszköze. Annak visszatükrözése, amit a látottak kiváltanak az adott környezetben, helyzetben, időpontban - s lelkiállapotban.
Ezt az egyedi pillanat érzést támasztja alá, hogy vannak kedvenc helyek, ahol évszaktól és napszaktól, a fényviszonyoktól függetlenül újra és újra meg tud ragadni valami nagyon mélyen - ilyen a Sajkodi strand, az Aszófői domboldal, vagy a Dolomitok sziklái. Természetesen a dolog fordítva is igaz – ugyanaz a kép más-más időpillanatban más-más jelentéssel bírhat…
Mindezeken túl pedig, a fotózás lehetőség az élmények megosztására.
Rólam
“A fotós egyik szeme a keresőn keresztül néz, tágra nyitva. A másik, amely csukott, a lelkébe tekint.”
A fényképezés hobbimmá a gimnáziumi évek alatt vált, a Tálos Zoltán tanár úr vezette fotószakkör adta, alapozta meg a technikai ismeretek mellett a fényképezés szeretetét.
Sokat gondolkoztam és gondolkozom a kérdésen - mit is jelent a számomra a fotózás? Semmiképpen nem gondolom magam profi fotósnak - maradok lelkes “amatőr”. A fényképezés “viszonyulás” a látottakhoz, a befogadás-élmény része, a pillanat megragadásának eszköze.
Sokat gondolkoztam és gondolkozom a kérdésen - mit is jelent a számomra a fotózás? Semmiképpen nem gondolom magam profi fotósnak - maradok lelkes “amatőr”. A fényképezés “viszonyulás” a látottakhoz, a befogadás-élmény része, a pillanat megragadásának eszköze.